Ígéretem ellenére az első bejegyzésben rögtön rengeteg utalás található a pókerre, ennek ellenére kívülállóként is tökéletesen érthető. Ez a bejegyzés először cikként jelent meg a Pokerstrategy oldal pályázatán, majd bekerült a (pókeres) blogomba is. Indításként tökéletes lesz ide, képet kaphattok a pénzzel kapcsolatos gondolkodásmódomról. Essünk neki!
Minden karrier célja, hogy véget érjen?
Lássuk be, hacsak nem Doyle Brunson a neved, valószínűleg nem egy pókerasztal mellett szeretnéd felvenni az utolsó kenetet. Különösen úgy, hogy még rádőlni sem lesz lehetőséged, hiszen többnyire csak egy monitoron bámulod. Fiatal szakma a miénk, elméletben létezik ember, aki már 10 éve csinálja, bár én magam még nem találkoztam ilyennel. Az viszont egyre általánosabb, hogy 3-5 év aktív játék után sorra mennek alkotói szabadságra a kiégéstől félő vagy már odáig jutott huszonéves grinderek. Egyéb folyamatokról, mint például az Egyesült Államokban zajló „átmeneti időszak”, most nem beszélnék, mert akkor sosem térünk a tárgyra.
Virítsd a lóvét!
A tárgy pedig... a pénz. Van, aki azt vallja, hogy minden gonoszság gyökere, ördögtől való dolog. Van, aki imádja, hirdeti, hogy a pénz fontos, első rendű életcélja, hogy minél többet felhalmozzon. Nos, szerintem mindketten tévednek. A pénz számomra se nem jó, se nem rossz dolog, egyszerűen csak egy eszköz, amivel elérhetem a legtöbb célomat. A pénz csak pénz.
Mivel egy pókeres fórumon olvasod ezt a cikket, minden bizonnyal Te is eljutottál már addig (vagy ha nem, akkor oda igyekszel), hogy a pénzt csak eszközként használd, ne kapcsoljon hozzá semmilyen érzelem. Ezzel meg is tetted az első lépést a szabadság felé.
Mókuskerék
Honnan is kellene kiszabadulnom? - kérdezheted. Abból a mókuskerékből, amelyet közösen hajtunk, mindannyian, akik az időnket adjuk el pénzért. Ha hiszed, ha nem, miközben turn check/raise-el kihúzod az 500 dolcsis kasszát az egyik asztalodon a tizenkettőből, pénzügyi intelligencia tekintetében semmivel sem vagy különb annál a srácnál, aki a pizzáddal az ajtón kopogtat. Amikor épp nem dolgoztok, egyikőtök sem keres egy centet sem. Sőt, valószínűleg inkább költitek, amíg van mit. Előbb vagy utóbb azonban Te kiégsz, őt kirúgják és máris mindeketten ott vagytok, ahol a part szakad. Nincs meló, nincs pénz. Jobban járunk tehát, ha addig keresünk megoldást, amíg nincs nyakunkon a baj. Ha ugyanis jó megoldást találunk, a baj el sem jön, sőt, akár a sok bad beat miatti ideggyengeséget is elkerülhetjük. Ez remélhetőleg elég jól hangzik ahhoz, hogy tovább olvass, haladjunk hát!
De szeretnék gazdag lenni!
Minden bizonnyal nem vagyok ezzel egyedül. Megoldódna egy rakás probléma, a sok kacsamadár időtlen időkig leriverelhetne, arcizmom sem rándulna, hiszen bőven van pénzem kivárni a hosszútávot, ha úgy tetszik, pihenőt tartok, hiszen nem vagyok rászorulva a hó végi rakebackre és úgy általában is azt csinálok, amit akarok, akkor és ahol csak szeretném. Ez az utolsó mondatrész a szememben egy nagyon jó definíciója a gazdagságnak. Azt csinálom, amit akarok, akkor, és ott, amikor és ahol kedvem tartja. Azt már eldöntöttük az előbb, hogy amit csinálni akarunk, az nem feltétlenül mindig a póker - vagy bármilyen munka. Finanszírozni viszont mégiscsak kell valamiből a bulit. Ezért el kell érnünk, hogy akkor is pénzt keressünk, amikor épp legurítunk egy tequilát Mexikóban vagy elszívunk egy (tiszta!) cigit kedves jamaicai barátainkkal. Ismerjünk meg tehát egy kifejezést, ami életünk hátralevő részében meg kell határozza a gondolkodásmódunkat minden esetben, amikor pénzről van szó:
CASH-FLOW
Gazdag ugyanis akkor vagy (ez már inkább pénzügyi meghatározás), ha folyamatosan több pénz áramlik hozzád, mint amennyire az adott időszakban az általad megálmodott életszínvonalhoz szükséged van. Jól érted, áramlik, vagyis Neked személyesen ezért már nem kell odébb tenned egyetlen kavicsot sem.
Akarsz játszani?
Itt szeretnék egy kicsit eltérni a fő gondolatmenettől és leírni valamit, amit vehetsz akár jó tanácsnak is. Ha akarod, ha nem, a pénz játékát mindenki játssza. Az viszont rajtad múlik, hogy a játékszabályokat hajlandó vagy-e legalább alapjaiban megérteni vagy csak vakon ténferegsz a pályán. Az iskolában ezt nem tanítják, tehát magadnak kell utánajárni a dolgoknak. Erre jó lehet egy olyan délután, amikor épp ledarálnál két évad Jóbarátokat vagy megnéznéd az aktuális böszmeséget, amit valóságshow címen tolnak le a torkodon. Elsőnek vedd kezedbe például Robert Kiyosaki: Gazdag papa, szegény papa című pénzügyi alapvetését, és rájössz, hogy az egész egyáltalán nem bonyolult. A könyvben leírtakat neki 9 évesen tanították és megértette.
Ha ezzel végeztél és megjött az étvágyat, jó szívvel ajánlom a sorozat többi kötetét is.
Megérted, miért nem támaszkodhatunk arra, hogy idős korunkban az állam majd gondoskodik rólunk nyugdíj formájában - bár mostanában már nem hinném, hogy bárkinek is ilyen téveszméi lennének. Viszont ha már magunkról kell gondoskodnunk, miért ne tennénk ezt úgy, hogy korán visszavonulhassunk? Hatvanas éveink helyett negyvenes vagy harmincas éveinkben? Ha megérted és alkalmazod a szabályokat, semmilyen külső körülmény nem akadályozhat meg ennek elérésében.
Hogyan (ne) takarékoskodjunk?
1.0-ás póker profink bankban tartja a pénzét (a 0.0-ás meg az összeset a teremben, ez nagyjából akkora okosság, mint amikor hétköznapi dolgozó kollégája a párna alá rejti). Kap rá évente 5-6% kamatot. Szuper, mondhatnánk, ha elég sok versenyt bemákolunk, már ki is pipálhatjuk a meggazdagodás négyzetet és mehetünk nyaralni. Dolgozni nem kell, élünk a kamatokból és mindenki boldog. Több probléma van azonban ezzel a megoldással. Egyrészt nem kevés Sunday Million final table kell ahhoz, hogy 6%-os kamatból jól éljünk. De nem ez a legégetőbb dolog. Az infláció nevű sokfejű szörnyeteg eközben vígan lakmározik vagyonunkból, befalja a maga 4-5%-át, és nem kell matematikai zseninek lennünk, hogy lássuk, nemhogy gyarapodnának forintjaink, épphogy felszínen maradunk. Ha euróban pihentetjük pénzünket, a kamat máris mindössze 1-2% és még ennyire sem vagyunk.
Az infláció okait most nem fejtegetném. Itt és most csak fogadd el tőlem, hogy ennél minden bizonnyal csak nagyobb lesz és a pénz maga nem érték, csak egy fizetőeszköz (ha nem hiszed, járj utána vagy olvasd el az esetleges későbbi írásaimat a témában). Ezért ha okosan csinálod, amint pénzhez jutsz, becseréled azt valami értékesebbre. Falun ezt befektetésnek hívják.
Költsd el a pénzt!
Jól hangzik, ugye? Nem kell spórolni, nem kell takarékoskodni, ha pénzhez jutsz, költsd el! Pénzügyi helyzetünkben különbségeket mindössze az okoz, hogy mire is költjük nehezen megszerzett dollárjainkat. Mivel célunk a pozitív cash-flow, olyan dolgokat, úgynevezett eszközöket kell vásárolnunk, amik aztán pénzt termelnek nekünk. Ezek lehetnek például:
olyan részvény, ami bizonyos időközönként osztalékot fizet
olyan vállalkozás, amiben Te magad nem tevékenykedsz, de részesedésed van belőle
bérbe adott ingatlanok
stb.
Némi fantáziával folytathatod a felsorolást.
Bár jelen cikk témája főleg a pókerdollárok jó irányba terelése, fontosnak tartom megemlíteni, hogy pénztermelő eszközöket nem csak vásárolni, létrehozni is lehet. Például írsz egy könyvet és jogdíjat kapsz a kiadótól minden eladás után. Esetleg elindítasz egy vállalkozást, az irányítását rábízod a megfelelő emberekre és utána évente bezsebeled a részesedésed. Határok nincsenek, csak az a kérdés, hányféle módszert vagy hajlandó megtanulni és mennyire élénk a képzelőerőd.
Némileg saját szájízem szerint, ha a vállalkozásokat nem számítjuk, alapvetően három, jól elkülöníthető katergóriába sorolnám a befektetési lehetőségeket:
pénzügyi termékek
nemesfémek
ingatlanok
Nagyon röviden nézzük át, melyik csoporttól mit várhatunk.
Pénzügyi termékekkel, ahogy mondani szokás, Dunát lehetne rekeszteni. A teljesen alap bankbetétektől kezdve a részvények, kötvények, biztosítások mind ide tartoznak. Mint a nevük is mutatja, kötődnek a pénzhez, tehát fizikailag nem megfoghatók, virtuálisak. Neked, aki interneten tologatod a dollárokat, nem kell túlmagyaráznom a pénz nem valódi voltát. Az ehhez kapcsolódó kockázatokat is nagyon sokan megértették, amikor az FBI bekopogtatott néhány, csak monitoron létező pókerteremhez. Legtöbbször nem a te kezedben van az irányítás. Amit fontos megérteni, hogy nagyon jó pénzügyi termékek léteznek, amik kiemelkedő hozamokat produkálnak, de attól, hogy veszel 5 különböző részvényt, még nem osztottad meg a kockázatot. Ha borul a tőzsde, mint nem is olyan rég, akkor mind az 5 megy a levesbe.
A nemesfémek kissé kilógnak a sorból, őket ugyanis általában nem a készpénzáramlás miatt vásároljuk, hanem biztonsági tartalékként kezeljük. Ha úgy tetszik, nem bankban kötöm le a pénzem, hanem befektetési aranyat vásárolok, amit aztán szükség esetén bármikor és bárhol pénzzé tehetek. Az arany már reália, azaz fizikailag is a birtokodban van. Nem kötődik a pénzhez, tehát nem követi az inflációt sem. Persze az árfolyamban vannak változások mindkét irányban, de hosszútávon elég stabilan megy felfelé. A 2010-es évi 30% körüli árfolyamnövekedést azért nem biztos, hogy idén is megismétli, de ki tudja. Ha az USA kormánya ilyen lendülettel pumpálja a fedezet nélküli dollárokat a gazdaságba, bármi megtörténhet.
Az ingatlanok a befektetés egyik csúcskategóriája. Elérhetsz anyagi biztonságot pénzügyi termékekkel és nemesfémekkel, de az igazán gazdagok szinte kivétel nélkül rendelkeznek bérbe adott ingatlanokkal. A bérleti díj folyamatos készpénzáramlást jelent, és amikor leketyeg a hitel, a megnövekedett cash-flow mellett iszonyatos nagy tőkével fogunk rendelkezni, amit újra felhasználhatunk. Cserébe az ingatlan a legkevésbé likvid a három szereplő közül, azaz nehéz hirtelen pénzzé tenni. Viszonylag komoly képzettséget is igényel egy készpénztermelő ingatlan felkutatása, megvásárlása és üzemeltetése.
Kell egy terv!
A fentiekből már láthatod, hogy a meggazdagodás valójában nem egy rakás pénz felhalmozása a bankba vagy az otthoni széfbe. A meggazdagodás egy terv, arról, hogy bevételünket miyen ütemben és mire költsük. Ideális néhány év múlva stabil eszközeinkből annyi pénz folyik be, amivel az általunk megálmodott életvitelt finanszírozhatjuk. Ekkor érjük el célunkat, amit a címben már említettem. Mielőtt még rossz érzések kerítenének hatalmukba, a visszavonulás természetesen nem kötelező. Életed végéig fosztogathatod a halakat vagy járhatsz versenyekre. A különbség abban áll, hogy egyik esetben Te döntöttél a folytatás mellett, másikban pedig muszáj húznod az igát, különben éhen halsz (vagy lefoglalják a kocsit, a következő öltönyöd nem lehet Armani, stb.). Mindez csak rajtad áll. Amit tenned kell, hogy kicsit változtatsz a gondolkodásmódodon, megtanulod a szabályokat és elkezdesz játszani. Jó játékot kívánok!
